„Mindig rendszerben gondolkodom”

Egy garázsból és egymás után következő, egyre jobb ötletekből született meg a Sipospack Kft., amelynek történetét ki idézhetné fel jobban, mint a napokban hatvan éves születésnapját ünneplő egyik tulajdonosa: Sipos Gyula.

Torbágyon nőtt fel, ami egy a fővároshoz közel eső, de valljuk be, kicsi sváb település volt a hatvanas években. A tanárai merre terelték?

Az osztályfőnököm Baktai András nagyon haladó szellemű pedagógusként foglalkozott velünk. Míg mások nyolcadikban öltönyben ballagnak, minket a farmerre, piros pólóra beszélt rá, ami 1977-ben eretnekségnek számított.

Hatott a pályaválasztására?

Nyolcadikban behívatta a szüleimet, és édesanyám elkeseredve jött tőle haza. Azt találta neki mondani, hogy „nem lesz belőle fizikai munkás”, anyám ezt úgy fordította le, „semmirekellő” válik belőlem. Pedig nem erről volt szó, hanem arról, hogy az osztályfőnököm már akkor látott benne valamit, hogy mindig rendszerben gondolkodom, és jól megy a fizika.

Szakmunkásképzőbe villamossági autószerelőnek jelentkezett, de az elég messze van a csomagolástechnikától.

Senki nem úgy születik, hogy azt mondaná, a csomagolóiparban akarok majd dolgozni. Ez a gyerekek fejében nem is létező szakma, bár kicsi koruktól ők is kibontanak ezt, azt: játékot, túró rudit. Engem is a szüleim tereltek, ők ezt a szakmát látták lehetőségnek. A felvételin azonban a tanárok azt mondták, „süket vagyok – nem hallom a motor hangját”, így a villanyszerelő iskolába vettek fel, és viszont annyira ment, hogy 15 éves sihederként már az akkor épülő kőbányai főposta riasztó és elektronikai rendszerénél a vezető szerelők jobbkeze lettem.

Édesapjától örökölte a tehetségét?

Apám még a csavarhúzót is fordítva fogta meg. Egy barátja, Györkös Ferenc viszont ezermesterként maga mellé vett, és az ő garázsműhelyében kezdtem el szerelni már nyolc éves koromban. Este, hétvégente mindig nála szorgoskodtam, ő mutatta meg a motorfajtákat, hogyan kell tekercselni. Tizennégy éves koromban már felhoztam a kútból a motort, és csak akkor vittem le újra, ha működött. A tudás is vonzott, és a zsebpénz is. Kezdtem ráérezni, milyen az, ha a magam ura vagyok.

Mikor lépett az életébe a csomagolás?

Édesanyámék bedolgoztak az egykori MIKÖV szövetkezetbe, aminek Budapesten volt a központja. Arra kérték őket, hogy az akkori nagyon divatos nejlon táskákat gyártsák polietilénből. A nyolcvanas években ez valóságos kincs volt, annyira becsben tartották, hogy kimosták, kötélre teregették, hogy minél tovább használhassák. A nagy cégek, a Consumex, az Agrotex gyártatta például reklámtáskát. Hozzánk a vastag fóliát hozták, amelyekhez speciális gépek kellettek. Darabra fizettek, így számított a teljesítmény.

Ötletelni kezdett, hogyan lehetnének hatékonyabbak?

Az érdekelt, hogyan lehet ötszörösére vagy tízszeresére emelni a mennyiséget. Amikor nekünk sikerült, mások is hívtak, a környékbeli gépeket is nézzem meg. A munkának nagyon precíznek kellett lennie, számított a minőség.

Később a reklámtáskát mi váltotta fel?

A 90-es években a Tiszai Vegyi Kombinátban gyártani kezdtek polipropilénből, egyre több kisvállalkozás lehetett. A házi tésztagyártás, a finom cukorkák csomagolása mind felbukkant az életemben. Egyre több élelmiszeripari megrendelésem lett, aztán pedig a játékiparból jöttek a kérések. Sajnos később a kínai játékipar a magyart kiszorította a piacról. Az udvarunkon, a garázsban, a pincében is fóliát tartottam. Amit csak kértek, csomagoltunk, a gépeket én fabrikáltam hozzá. Közben persze főállásban máshol is lehúztam a nyolc órát, aztán folytattam a Géza fejedelem utcai házunk szuterénjában Biatorbágyon. A szomszédunk sokszor megjegyezte: „nálatok ki felejti mindig úgy a villanyt”? Nem tudta, hogy azért ég, mert dolgozunk, sokszor éjszakába nyúlóan.

Mi volt az első fordulópont?

Én minden hasznot visszaforgattam, amikor csak tudtam, alapanyagot vásároltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a konkurencia hozzám jön fóliáért. Először csak kisegítettem őket, amikor kifogytak, később én lettem a Tiszai Vegyi Kombinát egyik polipropilén disztribútora. Amikor havi szinten már 2-300 tonnát adtam el, azt tekinthetjük mérföldkőnek a cég életében.

Sokan maradtak a polietilénnél, de ön elég hamar ezt a másik alapanyagot tarott fontosnak. Miért?

Elég korán felfedeztem, hogy a polipropilénben van valami. Olvasni kezdtem róla, majd rendeltem belőle, egyre több mennyiséget. Esztétikusabb volt, jobban szolgálta az eltarthatóságot. Bár a feldolgozhatósága nem volt egyszerű. A csomagolás látszólag egyszerű dolog, körbeveszi, védi a terméket, információkat tartalmaz. Ugyanakkor az élelmiszeriparban szigorúak az követelmények és különbözőek az elvárások. A sajt és a kávé magasan záródó fóliát igényel, a saláta szellőzést kíván, a póló csomagolásának pedig átláthatóságra van szüksége. Nekem az új anyag egy sugallatként jelent meg, és ebben bújt el a jövő.

Olyannyira, hogy ma már nincs olyan ország a Földön, ahol ne futna bele saját csomagolóanyagba. Ez milyen érzés?

Bárki dolgozik nálunk, biztosan megérinti, ha meglát egy müzlis vagy teás zacskót a polcon, és tudja, hogy azt esetleg ő laminálta, ő nyomtatta, vagy ő tette tasakká. Ezzel én is így vagyok.

Ráadásul a hajlékony falú, digitális nyomda, a HP INDIGÓ 20000 csak a Sipospack Kft-nél található meg az országban.

Minden új technológiát igyekszünk hamar bevezetni és a többiek előtt járni. A mikroperforálásban én a jövőt láttam. A meleg tűvel lyukasztjuk ki a polipropilént, ez szabad szemmel is látható, ettől nem fülled be a kenyér, meg lehet fogni, a vevőt csábítja a finom illat, látható a termék. A lézer perforálás is fontos, ezt is bevezettük a cégnél, de ehhez is speciális gép szükséges. Molekulaméretű lyukakat üt a csomagolóanyagban, ami azt is eredményezi például, hogy az oxigén ki-be vándorol, a víz azonban nem jut ki vagy be.

A lehetőséget meglátni egy dolog, de egy nagy céget felépíteni egy másik. A Sipospack Kft. 1996-ban alakult. Közben közgazdász végzettsége is lett?

Amikor a cégemben már munkaadó lettem, és felvettem valakit, gyakran megkaptam azt a kérdést, hogy mi lesz itt a feladat. Én pedig nem értettem, miért kérdezik. Minden – mindig ezt válaszoltam. Egyszer azonban elbizonytalanodtam, és bár nem egyetemi keretek között, de szombatonként a szervezeti felépítéssel foglalkoztam. Akkor jöttem rá, hogy húsz-huszonöt foglalkoztatottnál mennyire fontos a munkaköri leírás, hogy szervezeti felépítés kell, vagy folyamatos teljesítményértékelés. Valós adatok ahhoz, hogy a nagy kérdésekben dönteni tudjunk. Ma, közel száz fős cégnél ez még inkább igaz, újat kellett készíteni. Vállalat irányítási rendszerből már a harmadikat vezettük be, a szervezeti felépítést is napra készen próbáljuk tartani.

Mi inspirálja?

A rendmániám és a kényelmességem. Ez a kettő hat ki a cégre. Nálunk a védőruha soha nem volt kérdés, és az sem, hogy minden a helyén legyen, tiszta környezetben, később ez az élelmiszeripari megrendelésekben döntő tényezővé vált. A vágyott kényelem persze sokféleképpen motiválhatja az embert, engem arra szokott, hogy észszerűsítve legyenek a dolgok körülöttem, kevesebb munkával érjünk el több eredményt.

A cégnek számos hazai és külföldi partnere van. Mit tart jó csomagolásnak?

Ha valamit agyoncsomagolnak, azt én sem szeretem. A funkcionalitása legyen meg a csomagolásnak, védje a benne lévőt, nyújtsa a szavatosságát, legyen a vásárlónak élmény és esztétikum.

A műanyagra nem haragszik? A környezetvédők egyre jobban szeretnék háttérbe szorítani.

Mindig azt mondom, a kocsiból nem magától ugrik az erdőbe a csomagolóanyag. Az emberek jellemzően szeretik, mert sokoldalú: megkönnyíti az életüket, de az emberek felelőssége, hogyan bánnak vele, és mennyire szennyezik a környezetüket. Nekünk fontos a bolygó védelme, a legújabb beruházási projektünk is arról szól, hogyan hasznosítsunk újra. A műanyag öt-hétszer újra felhasználható. Mi a magunk által termelt és az ügyfeleinknél keletkezett ipari-technológiai hulladékot újrahasznosítjuk, regranuláljuk, ami után száz százalékos minőségű alapanyag keletkezik, amiből készárut készítünk, például simítózár. Mindezt nagy mennyiségben napenergiával fogjuk megvalósítani. Egy Zöld bajnok nevű pályázatot nyertünk el.

A napokban hatvan éves. Gondolt már a generációváltásra?

Ebben a korban az ember már mindenre gondol, de engem már néhány éve komolyan foglalkoztat, hogy át kell adnom a stafétát. Két gyermekem született. A lányom, bár dolgozott a cégnél, de az unokám születése után inkább másban szeretné kipróbálni magát, elvégzett egy műkörmös iskolát, és most Herceghalmon egy nagy fitness és beauty stúdióban látja a jövőt. A vejem pedig a nyomdaipari cégünknél dolgozik, de őt is vonzza a sport világa. A fiam, Balázs évek óta erősíti a vállalkozásunkat, megtalálta a helyét, jelenleg marketinges munkával. Számos családtagunk dolgozik még velünk, ami nekem mindig fontos volt, mert építhettem a megbízható munkájukra. A lojalitás nagyon fontos egy cég életében, amiért nekik különösen hálás vagyok. Így tudtam nyugodtan vezetni a céget, mert maximálisan támaszkodhattam rájuk. Ugyanakkor, akik a kezdetektől velem voltak, tudják az idő halad, és az elmúlt néhány évben tudatosan kezdtük el a menedzsmentet fiatalítani. Igazán nagyot csak együtt léphetünk előre, így szól a vállalat szlogenje – és ezt komolyan vesszük. A gyerek egyébként is fontosak voltak mindannyiunk életében.

Időigényes a hobbija? Lesz minek élnie?

Sosem éltem úgy az életem, hogy csak a munkának. Szeretem a hajókat, hobbim a táncolás, különösen kedvelem a társas táncot és a westcost swinget, na és gyakran ülök biciklire. Ha a fiatalok is velem tartanak, akkor már elektromosra.