Posted by: webbranding
Comments: 0
Post Date: 2019.04.26.
A koncepció Európából ered, és azon az alapgondolaton alapul, hogy Földünk energia- és nyersanyagkészlete véges, gazdaságunk pedig pazarló. Az elmúlt 15 évben a szűkös források miatt erős áremelkedések következtek be. A lineáris modell szerint – mely az friss nyersanyag előállításából, felhasználásából és végül eldobásából áll – csupán kevés olyan termék található, ahol megoldott lenne az újrahasznosítás. A termékek többsége egyszeri felhasználásra van tervezve és hulladékként végzi. A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagok felhasználását így érthető módon meg kell változtatni.
Szükséges, hogy előnyben részesítsük a megújuló energiát és az előállított termékeket a lehetőségekhez mérten körforgásban kell tartani. A körforgásos gazdaság megkülönbözteti a szerves eredetű, megújuló forrásból származó, valamint a kitermelés útján előállított anyagokat. Mindkét esetben szükséges, hogy bezáruljon a kör, azaz megtörténjen az anyagok visszavezetése a folyamatba.
A körforgásos gazdaság elvének megvalósítására többféle gazdasági modell is kidolgozásra került.
Az első modell koncepciója szerint – mely leginkább a tartós fogyasztási cikkeket érinti – a termékeket hosszú élettartamra kell tervezni. Olyan gépeket, berendezéseket kell gyártani, melyek legalább 20 évig használatban maradnak. Ennek az alapötletnek a része a szolgáltatási, azaz a javító-szerelő háttér megteremtése és fenntartása is.
A második modell lényege a bérleti konstrukció elve, azaz a felhasználó nem megveszi, hanem béreli a gépet, így bizonyos időszakonként a gyártó felújítja, alkatrészeit cseréli, a felhasználónak pedig lehetősége van a legújabb technológiához hozzáférnie. Fontos, hogy a termékek tervezésénél legyen arra lehetőség, hogy az újra forgalomba helyezett gépek főbb elemei újabb, korszerűbb, akár energiatakarékosabb alkatrészre legyen cserélhető.
A harmadik modell a termelési újrafelhasználásra koncentrál. Itt szemben az első modellel nem az élettartam a fő szempont, hanem a rövidebb élettartamú termékeket úgy kell tervezni, hogy részegységei újrahasznosíthatóak legyenek elhasználódása után, illetve alapanyagként funkcionáljanak, és ezáltal kerüljenek vissza a forgalomba.
Végül a negyedik modell már egyértelműen az anyag kinyerésére koncentrál, ez tekinthető a csomagolószerekre érvényes koncepciónak, ahol az alapanyagként való hasznosítás az elsődleges cél.
Mint látható a körforgásos gazdálkodás alapötlete nem egy egyszerű hulladékgazdálkodási koncepció, ez egy teljesen új alapokra helyezett modell, ahol az alapkérdés a terméktervezésre helyeződik.
A körforgásos gazdaság alapelvei szerint a csomagolások tervezésénél egyszerre kell optimalizálni a funkciót és a technológiát, valamint a felhasznált anyagokat is úgy kell kiválasztani a teljes folyamat szempontjából, hogy adott ponton újrahasznosíthatóak legyenek.
A funkció szempontjából minél pontosabban kell meghatározni a csomagolással kapcsolatos követelményeket, hogy minél jobban minimalizáljuk a veszteségeket. Ezt úgy lehet megtenni, ha minél inkább szegmentáljuk a célcsoportokat és mindenki számára az igényei szerint pontosan megfelelő csomagolást tervezzük meg, a pontosan megfelelő technológiával. A csomagolóanyagok körforgásos gazdaságban tartása a forrástakarékosságot szolgálja, illeszkedve a már meglévő gyűjtési rendszerekhez, melyeknek a hatékonyságát is javítja.
Természetesen egyetlen termék esetében sem elég, ha a csomagolásra koncentrálunk, a körforgásos gazdaság alapvetően a komplett termékre és annak teljes életciklusára koncentrál, csak így szolgálhatja a jobb fenntarthatóságot.
Forrás: Luciana Pellegrino a 2016 májusában Budapesten tartott WPO konferencián elhangzott előadásának alapján, Nagy Miklós feldolgozásában